Sokszor találkozunk egy olyan igénnyel, mely szerint az új ablakot, a régi kibontása nélkül, a tokba építsük be. A Tisztelt Ügyfelek a szomszédtól, ismerősöktől, és mily meglepő, más, nyílászárókkal foglalkozó cég képviselőjétől értesül a lehetőségről. Mi is vállaljuk ezt a megoldást, de kellő felvilágosítás után. Ritkán fordul elő, hogy felsorolván az előnyök ellenében a hátrányokat, mégis a bontás nélküli munkát rendelik meg.
Az Ügyfél azért szeretne új nyílászárót, mert a régi nem úgy funkciónál, mint ahogy azt elvárná. A legfontosabb szempont persze a hő benntartása a lakásban. Azt gondolhatnánk, hogy a sok hő, a vékony, egy rétegű üvegeken keresztül és a szárny-tok találkozásainál távozik. Részben jól is gondoljuk. A szakember viszont ismeri a további hő szökési csomópontokat.
A régi fa nyílászárók, sokszor a falak építésével egy időben kerülnek a helyükre. Az évek során, ezek az ablakok, az időjárás változásokat követve dagadnak, zsugorodnak. A fal és tokok közti építési hézag az építéskor szinte nulla, de 30-50 év távlatában ez több cm-re is tágulhat. A fa mindig dolgozik, a fal relatív állandó. Ezeken a réseken sokszor érezhetően befúj a szél, távozik az értékes hő.
Az esetek nagy százalékában a régi fa tok sokkal szélesebb, mint a beépítendő új műanyag tok. Ez adja a további hátrányát is. Tudni illik, sok látszó fa felület marad, amit továbbra is festeni kell. Fentebb említettem már, hogy a fa mindig dolgozik. A fa a nedvességre elég érzékeny. Dagad, zsugorodik a hőmérséklettel egyen arányban is. Ha ebbe az állandó mozgó szerkezetbe építjük az új nyílászárót, akkor mindig a régi fa tokkal együtt akar mozogni. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy pl. a műanyag másként viselkedik egy ugyanazon időjárási feltétel alatt, mint a fa. Ebből adódóan az új nyílászáró a pluszmozgások következtében elállítódik.
Van persze előnye is. Nem lesz kőműves munka, nem kell újra vakolni, falazni a sérült felületeket. Nem kell újra kifesteni, hisz nem sérült a fal sem. Tehát az elvégzett munka, kisebb költséggel jár. (Az itt megtakarított pénzeket majd az említett tokfestésekre, és a szökő hőre lehet majd költeni.) A munkavégzés során elhanyagolható por és kosz keletkezik. Ezzel a megoldással az összmunkaidő jelentősen csökken. A háziak hamar megszabadulnak a „szakiktól”.
Beszélnünk kell még a régi fém nyílászárók benn maradásáról is. A fém nyílászárók tokja legtöbbször valamilyen acél zártszelvény. Ezek bontása sokkal körülményesebb, és nehezebb. Ráadásul a fal jobban sérül. A benn maradó acél tok keresztmetszetében keletkezik a hő híd, amit csökkenteni lehet purhabozással, de nem az igazi. Ha az acél tok nem oxidálódott nagyon, akkor az a további 30-50 év során sem fog számottevően tovább rozsdásodni a takarólécek alatt. Az acél mozgása sem akkora, mint a fáé, ezért ebben az összevetésben is kedvezőbb.
Összességében mindig bontani ajánljuk a régi nyílászárót. Nagyobb költség, több macera, de hosszútávon ez a jó megoldás. Ha nyílászárót cserél, akkor általában több évtizedben gondolkodik. Ezt kell mindig szem előtt tartani.
Vannak azonban olyan megnyilvánulások is, ami ellen nincsenek érveim. Ő a megrendelő, Ő fizet.
Néhány ezekből:
– Nem kell, hogy jó legyen, eladjuk a lakást
– Ki lesz adva az ingatlan, nem érdekel
– Nem a mi tulajdonunk, mi csak lelakjuk az árát
Veszprém, 2014. július 22.
Nagy Gábor
